nem úgy van már, mint volt régen,
nem az a nap süt az égen,
nem úgy illatoz a virág,
kétszínűvé lett a világ.

megszállta a rossz a magyart,
mert az soha egyutt nem tart,
rajta igaz a közmondás,
amennyi ház, annyi szokás.

régi őseink elhaltak,
kik a közjónak hódoltak,
ej ha most feltámadnának,
úőjra sírba szállanának.

ha a hír jutalmat nem kap,
nem igazat papol a pap,
el kell veszni a világnak,
vagy győzni az igazságnak.

illatozik már a virág,
egyszínűvé vált a világ,
nincs uraság sem titulus,
közös most a nemzetvirtus.

most szívem már búval nem ég,
fölkerült már a magyar ék,
bár sokára mégis végre,
tisztán kelt napja az égre.

nincs már átok a magyaron,
van most mind egy akaraton,
napja legyőzte a borút,
szabadságból font koszorút.