\. . . . . . . . . . . . . . ./
... P.o.n.t.v.i.l.á.g ...
/. . . . . . . . . . . . . . .\
Főoldal | Versek | Dalok | Idézetek | Játékok | Mesék | Mondókák | Képek | Linkek
Mesék
Kékvirágmese
2010.ápr.24
Hol volt, hol nem, Hosszú utcán túl, Cinegén innen, ott ahol a Maros folyik s a madár lesben áll, élt egyszer Kékvirág.

Lement egy nap a patakpartra felolvasni a békáknak. Össze is gyűlt egy sereg, helyeslően kuruttyoltak. Nem lehetett tudni, mit értenek, mit hallanak, de üveges szemeiken látszott, emberfia tetszést arat.

Nagy könyvéből felpillant, hát mit lát, erős, megtermett férfi babakocsit tologat. Nekilendül, fut-fut, maga előtt a kocsival, visong a gyermek, szerfelett élvezi a játékot. Hó-rukk, jókorát lök a négykerekűn, előre szalad, grimaszkodik a kicsinek, vissza, még gyorsabban, a kölök előre dőlve úszik a napfényben, ismét a babakocsi mellet trappol az apuka, elébe kerül, ugrándozik a csemetének.

Na, gondolja Kékvirág, ilyent se írtak még a krónikák. Kettőt talált ki egyben. Egyik, hogy ez élő jelenetet beleszövi a felolvasásba, és akár tanulságos történetet formál belőle. Aztán a második mellett döntött, amelyiket még át sem gondolta egészen, és párbeszédet kezdeményezett. Az illendő köszönés után már rögtön kérdeni kezdte hangosan a férfiembert cselekedete természete felől. Főleg aziránt kíváncsiskodott, mi okozza e kimagasló önfeledt pillanatokat. Mindeközben elmerengett, miként is viccelhetné meg a jóembert.

[Készült 2010-ben, Lillácska anyukájának közreműködésével]







  

2013-2015 - Marosvásárhely, Aak