\. . . . . . . . . . . . . . ./
... P.o.n.t.v.i.l.á.g ...
/. . . . . . . . . . . . . . .\
Főoldal | Versek | Dalok | Idézetek | Játékok | Mesék | Mondókák | Képek | Linkek
Versek
A vihar elül, lőn nagy csendesség
2009.jún.22
Nagy néptömeg vette volt ígényét ottan,
Östére nem állt már a lábán, írja.
És mondá rendületlen, fáradhatatlan:
Menjünk átol a túlsó partra mostan.

Keljünk túl, hogy ott es szétnézzünk,
Kötelességünköt, né, teljesítsük,
Egy helyen ne ragadjunk, üljünk,
Egyebüvé is segítséget vigyünk.

Széles bárkák, tanolt halászok,
Indulának a mesterségbeli barátok,
Ám útközben írtó szélvész támadt volt,
S vezetőjük meg se parittyázta ott.

Ébredj mester, roppant vihar támada,
Elveszünk, hát nem törődöl azzal?
Lám vezér nélkül, ha baj van,
A fejvesztettség az úr, sajna.

És felkelvén az, a szél is megdorgáltatik,
S csendesség jő szintúgy, mily csoda ím.
Egy ember el nem dönti nagy csata kimenetit,
Kapitány jelenléte kulcsfontosságú mégis.

Márk evangyélista látta ezt át,
a ki kerülte a mítikát és csodát,
de kivételt tesz metaforában ám,
s hit reményében emberfelettit ád.

(Márk 4, 35-41)







  

2013-2015 - Marosvásárhely, Aak