\. . . . . . . . . . . . . . ./
... P.o.n.t.v.i.l.á.g ...
/. . . . . . . . . . . . . . .\
Főoldal | Versek | Dalok | Idézetek | Játékok | Mesék | Mondókák | Képek | Linkek
Versek
Épülésen összeomlás
2012.dec.31
Ád a világ magasztost, alantast egyaránt,
megmutatja az lenge meg fondorlatos arcát,
juttat onnan megrendítő letipró orkánt,
és díszbe öltözött szellemvirágágyást.
Inkább jellegtelen hétköznapok után vágyj!

Jót s rosszat egyidejűleg terjeszt,
fennkölt és pokoli vegyülnek egyre,
egy fertályóra tisztán sosem leend.

Mi terem reggelre, s új álom ébredne,
a tegnap és hónapok gyűjteménye,
egy szó leontja, végleg elbomlasztja.

Egy vállrándítás, hirtelen fordulat,
rövid gúnymosoly, mely kiszaladt,
bénító pillanata a mindegynek,
egy mondat, írásjel elvétetten,
név a nem őt illető helyen,
feszítésig túlzó settenkedés,
végletegig sújtó lefigyelés,
tetteket megelőző kibeszélés,
téteményt magasztaló kéjelgés,
egy vétő hangsúly, bár akaratlan,
fehérjét kimutatja, nyulat kiugrasztja,
békét megrontja, egyensúlyt felborítja,
végörvényt gerjeszt s sodor a mulandóba,
létezőt visszafordíthatatlan megrontja.

Mért nincs az, hogy mi szenvtelen, lesújtó,
egyre csak múlna az óesztendőben,
az újév, a várvavárt meg csak meleget,
mindig alkotó, kedveset eredményezne?







  

2013-2015 - Marosvásárhely, Aak