\. . . . . . . . . . . . . . ./
... P.o.n.t.v.i.l.á.g ...
/. . . . . . . . . . . . . . .\
Főoldal | Versek | Dalok | Idézetek | Játékok | Mesék | Mondókák | Képek | Linkek
Versek
Repülő nyúl regéje
2010.ápr.19
Az mely rettentő szende,
Olyan csupa nyúlfül féle,
De repült erdőn keresztül,
S akácok közt suhant csehül.

Akár egy madár, szárnyalt volt,
nem szárnnyal, de szállott ott.
Most a légteret uralta fejül,
Szédelgett, ki ránézett, ebül.

Tyúkot tépáz farkas koma,
Mikor felülnőt odaszólnak:
- Kérsz-e egy pofont, ordas?
Remeg az, erő mind elhagyja.

Ravasz róka pulykát lakmároz,
Nyúlunk föléje ér már most.
Kérdezi, pofont ha kérne,
Róka szóhoz nem jut jettébe.

Dörmög a lassú medve erőst,
Ámbár szelíd állat, mindenevő.
Most málnát szedeget lomhán,
Amikoris nyúl sebtibe odaszáll:

- Nem kér pofont, brummogó medve?
De az ám semmitől meg nem ijed,
Úgy tartják, havasok királya:
- Adjad, ha van merszed hozzája!

Csodapof viszont várat magára,
A táltos nyúl nem ért hozzája:
- Lépj csak ki az erdő szélére,
Én is ott kaptam már egy hete.

[repülő nyúl poénja nyomán]







  

2013-2015 - Marosvásárhely, Aak